Buszra várok, borús az idő. Lomhán mozgok, húzza a vállam a bevásárló táska. De jól vagyok. Mosolygok. Egy rózsaszín ruhás kislány fut oda hozzám, öt év körüli. Rövid kis haját kócosan dobálja miközben fut. Ezer kérdése van hozzám. Te is a buszra vársz? Miért sétálsz olyan soká? Merre laksz? Egyedül laksz? Kacagva megválaszolom az összeset. Visszafut az anyukájához, meglesi, minden rendben van-e. Minden rendben van, visszajöhet hozzám. Jön a busz. Elveszítjük egymást a tömeg miatt. Két megállóval később látom, ők is itt laknak. Bevárom őket a járda szélén. Újabb kérdéshalmaz és nevetgélés.  Az út másik oldalán laknak, búcsúzni kell. A kislánynak a nagy fülbevalós néni maradok mindig. Pajkosság.