Miért ilyen nehéz? Miért van az, hogy az egyik pillanatban biztos vagy, igen, Ő az. A másikban lesújt a kétség, s elbizonytalanít. Azt suttogja a lelked fülébe, nem fog ez működni, emiatt és amiatt, éppen mi a lélekaktualitás... Van olyan, hogy kiegyensúlyozott szerelem? Érzem, senkit nem szerettem még így, de mocorog bennem az önvédelmi ösztön, azt akarja velem elhitetni, ez nem az, Ő nem Ő és el fog előbb vagy utóbb hagyni, emiatt és amiatt, éppen mi a lélekaktualitás...  Hullámzik. Érdekes mennyire szeretem a tengert, a tenger a szerelem. S most a szerelem lett a tenger.  Dagálykor én vagyok a leggazdagabb, de jaj nekem holdállás, jön az apály s azt mondja megint: Te is légy apály, húzódj, húzódj. Emiatt és amiatt, éppen mi a lélekaktualitás. Néha azt mormogják más lányt fog szeretni, néha azt, túl fiatal, hogy vele tervezz, néha azt, nem visz magával, néha azt, hogy nem tudom, majd megadni többé, amire vágyik. És néha elhiszem. Emiatt és amiatt, éppen mi a lélekaktualitás. De, amikor megcsókol, érzem a kétség szertefoszlik, s már hallom a saját belső hangom, ami azt mondja, higgy és harcolj, mert Ő az Ő, ez pedig tényleg az. Az amire vártál. De néha a csók maga is fájdalmas, amikor a kétség otthagyja nyomait bennem, mint a fa a lehullajtott leveleit, mely elszárad, de csak nagyon lassan, majd hullik is az újabb levél. Forog körbe körbe. Nincs megállás. Gyógyszert kerestem a kétségre, de nincsen. Kétséggel kell élni. Kezelni kell, de olyan mint a maradandó betegség. Kezeled, beveszed az adagot, teljesen jó, kordában tartod, de egyszer elfogy, s míg újat nem iratsz, elural. Legyőz kicsit. Emiatt vagy amiatt, éppen mi a lélekaktualitás. Úgy érzem magam, mint egy elsőszerelmes kislány, ki eddig nem tudta, a szerelem fáj. De tényleg nem tudtam, nem mondta senki nekem. Nem mondták, mert ők sem tudták, talán máig nem tudják. Én örülök, hogy tudom...Ha valaki megkérdezi, azt mondom majd: fájdalmas boldogság, hiszen annyira magas fokú boldogság és tökéletesség éri a lelked, amit maga sem tud feldolgozni, és a kis nyomorék ember benned, kétségeket gyárt magának, emiatt vagy amiatt, éppen mi a lélekaktualitás. Nem is érdemeljük meg, nem tudjuk kezelni, tökéletlenek vagyunk a tökéletes szeretetre, a tökéletes befogadásra és eggyé válásra. Valami hiányzik belőlünk, valamit nem tanultunk meg, valami kimaradt a teremtéskor. Keresem a szót, de mivel az érzés maga hiányzik, így szót sem találhatok rá. Mint mikor egy könyvből hiányzik egy teljes oldal, mely a történet szempontjából nélkülözhetetlen. Így azt az oldalt kipótoljuk más érzelmekkel, aszerint, mi a lélekaktualitás.