Ideje magammal töltenem az időt, internetmentes közeg kell. Egy régi típusú moziba igyekszem. Francia film, régóta áhítoztam rá. Erotika, perverzió, bűnös cselekedet. Egyszer azt mondta nekem egy kedves barátnőm, egyedül is ki kell mozdulni. Vágytam is rá. Miután leültem a tizenegyedik sorba, várakozóan vizslattam a kifeszített vásznat, a bordó bársonyfalakat és a nagy kék ülések katonás sorrendjét. Egy hatvanas fickó ült le mellém. Társalogtunk, bár nem volt túl sok kedvem hozzá, de nem akartam elfordítani a fejem. Intelligens volt és kedves. A fia kéthetente jön csak haza, most is egyedül van, ezért tölti ezt a késői órát a moziban. Magányos volt, éreztem. Jól esett egy idegen kedvessége. A film után még megosztottuk véleményünket, majd a metróállomáson elváltak útjaink. Talán látom még a moziban valamikor. Közvetlenség.
Szösszenet 20.
2013.12.16. 22:02A bejegyzés trackback címe:
https://marcinkova.blog.hu/api/trackback/id/5695772
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal