Még a hajnal sem búcsúztatta az éjszakát, mikor az ébresztőm éles hangja ijesztett fel. Álmodtam. Hajóval, amit én kormányoztam a viharos tengeren. Oldalra tekintettem, itt van. Az este viszont nem álom volt. Megcsókolom. Fel is szenderedik, két percnyi öröm, míg még…

Annak idején azért nyitottam a blogomat, hogy majd saját pszichológusomként, itt majd mindent leírok, akár egy beszélgetés, melynek az egyik felén én ülök, a másikon az adott olvasó, akit talán ismerek, talán nem, de egy másik síkon kommunikáció alakul ki közöttünk.…

Teljesen véletlenül bukkantam rá egy cikkre a komlói rehabilitációs központról, melyet szenvedélybetegeknek hoztak létre. Kiderült, elég kemény és lelkes munkát folytatnak, nemcsak a „mentorok“, de főként a bentlakók. Csakis kizárólag súlyos eseteket fogadnak, a terápia…

Vitéz lovas dárdájával felém fordítja büszke tekintetét. Mintha harcba hívna...S győzelmet ígérne...De csak egy szobor, ónosesőtől mart szürke lovasszobor. Nem lesz itt harc. Zöld padra írt üzenet is nyugalomra , türelemte int. Idézet Goethetől: „Alles verändert sich, aber…