Vitéz lovas dárdájával felém fordítja büszke tekintetét. Mintha harcba hívna...S győzelmet ígérne...De csak egy szobor, ónosesőtől mart szürke lovasszobor. Nem lesz itt harc. Zöld padra írt üzenet is nyugalomra , türelemte int. Idézet Goethetől: „Alles verändert sich, aber dahinter ruht ein Ewiges.“ Vagyis minden változik, de mögötte mégis az örökkévalóság rejtőzik. Az utolsó meleg őszi napon ér az üzenet. Október elmúlik, elköszön a levéláradattal az ősz.  Téli csaták szelét hozzák a viharverte tarka falevelek. Virítanak a zöld fűben: barnák, pirosak, sárgák, itt-ott még friss zöldek is. Sugároznak. Erőt adnak, lélegezni hagynak, talán még fel is vidítanak. Megnyugvás.