Egy olyan embert választottam páromul, aki sokat utazik, kirándul, tervez impulzus és élményszerzési kényszerrel. Mikor legutóbb hazatért egy snowboard túráról, vettem észre rajta valamit. Valami megváltozott. Éreztem, hogy olyan élményeket szerzett, melyek formáltak rajta. Eleinte nem értettem és nem is tudtam rájönni, megfoglamazni, mi is lehet az. Nyugodtabb, ábrándozóbb lett. Sokáig figyeltem őt. Reakcióit, stílusát, gesztusait, tekintetét. Felötlött bennem egy gondolat. Vajon megtalálja-e a mindennapi életben a csodákat s az élvezetet az, aki átlagosnál jóval gyakrabban utakon vesz részt és olyan körülmények között tölt el hosszabb-rövidebb időt, ahol teljesen kiszakad a rutinos körforgásból? Én azt hiszem, ők függők, impulzus függők. Az ilyen típusoknak, sosem lesz elég, hogy évi egyszer leutazzanak a tengerpartra. És sosem lesz elég az átlagos élet sem.

Pár hónappal beszélgettünk egymás vágyairól. Elmondtam, mennyire szeretnék Norvégiába utazni, kis szerencsével, akár a sarki fényt is láthatnánk. Aztán február elején egy kész tervet állított elém. Megyünk. Nincs mese, minek is várni az álmok megvalósításával. Most erre vágysz, hát menjünk. És igaza volt, egyébként is, szeszélyes természetem gyakori álom-változtatásokra ad engedélyt. Ha helyes a megfogalmazás. Már az is szeretettel töltött el, hogy időt szentelt rá, hogy mindennek utána nézzen, nekem csak bólintanom kellett. Ezt kalkuláció követte, kijövünk-e a pénzünkből, stb. Majd sipp-supp repülőjegy foglalás. Szállás Oslóban nem volt bonyolult, munkámnak köszönhetően potom árakért szállhatok meg a lánc hoteljeiben. Viszont a másik kisvárosban már nem volt olyan egyszerű. Norvégia drága, ki gondolta volna...:) Végül egy magánszállást választottunk, konyhánk is volt, úgyhogy minden megoldódott. Aki keres, az talál.

Nem is tudom hol kezdjem, kuszák a gondolatok a fejemben, bár már eltelt azóta vagy három hét, úgyhogy érzelmeim lecsendesedtek, de él bennem intenzíven minden pillanat.

Először Osloba repültünk, késő este érkeztünk, s mivel másnap már repültünk is tovább Tromsöbe, egy reptéri szállodában töltöttük az éjszakát. Egy üveg bort azért vásároltunk vámmentesen, csakhogy be legyünk biztosítva. A bornak és az izgalomnak köszönhetően még az ingerszény reptéri környezet is széppé varázsolódott. Azért részletekbe nem mennék bele...:)

A bőséges reggeli után tettünk még egy sétát a betontömbök között, aztán becsekkol, csomag felad, repül. Nem tudtuk mi vár ránk ott az északi sarkkörön túl, izgatottan kerestük egymás tekintetét. Tromsö egyébként Norvégia északi fjordvidékén fekszik egy Tromsøya nevezetű szigeten. A város fekvése fantasztikus, hiszen egyrészt ott a tenger, másrészt körülölelik a havas kisebb-nagyobb hegyek. Ha a város maga nem is, de a környezete lélekzetelállító.

A repülőből nem láttunk szinte semmit, az időjárás szörnyű volt, ez már akkor kiderült. Landolás után buszra szálltunk, irány a centrum. Kétségbeesetten néztük a piszokkal borított inkább ipari jellegű várost. Na most mi lesz? Azt hiszem mind a ketten másra számítottunk, bár sosem mondtuk ki, de a városka mindkettőnknek csalódás volt, persze nem mintha lényeges lenne, mert ez most nem egy városnéző túra akart lenni, de megkaptuk az első norvég sokkot mindenesetre. Az eget szürke felhők borították, friss hónak nyoma sem volt, körülöttünk olajszagú kikötők és kisebb-nagyobb raktárak és jég. Mindenhol jég. Sietni bárhova is, nincs esély. A családi házak viszont nagyon édesek, nincs két egyforma, jellemzően faburkolat fedte mindegyiket (vagy valami ahhoz hasonló, nedvesség-biztosabb dolog), amit aztán különböző színekre festettek. Már az első néhány óra után kiderült, hogy mindenki tesz a környezetszennyésre, bár a szemetet szelektálják, azt ezért ne tagadjuk. Nem láttam még egy ilyen kicsi várost, ennyi autóval, kis hajóval, kipufogó gázzal, ami szürkére festi az utcákat. Spórolás sem jellemző. Éjjel-nappal ki van világítva minden ház, de talán ezt megbocsájtom, hiszen ha belegondolok, hogy a poláris éghajlat következményeképpen a nyári napok picikét hosszúak, konkrétan van egy nyári nap, mikor le sem megy a nap...Télen meg ugye fordítva, sokkal kevesebb a napsütéses órák száma. Meg most olvasom, hogy világelső az egy főre jutó energiatermelésben, úgyhogy meg is lett magyarázva, meg egyébként is sokkal magasabb az életszínvonal mint az Uniós átlag. Valamit jól csinálnak.

De kanyarodjak vissza már a mi kis kalandunkra... Az első esténket először is vásárlással töltöttük. Persze minden drága, vagyis drágább mint Németországban. Eltartott egy darabig, mire az alapvető dolgokat összegyűjtöttük, mert ugyan mindenki beszél angolul, de a termékeken csak norvég ismertető van. Szóval vettünk valami furcsa helyi sajtot, a tejjel gond volt, mert mindegyik olyan 0,1% zsírtartalomú volt, ami, azért annyira nem élvezetes. Logikusan a haltermékek voltak a legolcsóbbak, úgyhogy itt el is határoztuk, akkor mostantól csak halat eszünk, merthogy egészséges is, azzal a reménnyel, hogy a kirándulás végére egyikünk sem kezd maga is hallá változni. Emberi természetünk az alkoholos italok pultja felé vezetett volna, ha lett volna ilyen. Ekkor esett le, hogy itt nem lehet, vagy – az elárusító hölgy elmondása szerint – csak különleges italos boltokban lehet nagyon magas áron alkoholhoz jutni. Én egy ilyen boltot sem láttam amúgy. Mindezek alól kivétel a sör, mert az ugye nem alkohol... De az is állati drága volt, úgyhogy napi egyre korlátoztuk a fogyasztásunkat fejenként. Ezzel ellentétben az összes szupermarketben, ahol voltunk, legalább két egész sor tele volt gumicukor és egyéb hasonló jellegű édességgel. A pultokon dobozok, annyit vehetsz amennyit a gyomrod, vagy a pénztárcád megenged. Kontraszt...Alkohol nem, de cukor minden mennyiségben, bár az alkohol „kivonása“, valószínű nem egészségügyi alapokon fekszik.

Még főztünk egyet, megismerkedtünk a szállásadó hölgyel. Nagyon színes személyiség. Sokat elmondott magáról: elvált, sokat utazik, legutóbb Etiópiában járt, írt egy könyvert gyerekeknek, amit oroszra is lefordítottak. Jó tanácsokkal is ellátott, egy személyes közülük: ha lehet csak két gyereket vállaljak, mert a harmadikkal már nehéz. „Just for the future...“ Kész. :D

Mielőtt befejeztük volna a napunkat még terveztünk egy esti sétát, de még előtte jól összekaptunk, mert ugye mi sem vagyunk tökéletesek, meg miért is ne rontsuk el az első esténket. Butusok. De nem tartott soká. Késő este már egymás karjaiban szenderültünk el.

Folyt.köv.