"Határozd el, hogy nem azt akarod tudni, hogy mit kaphatnál egy másik embertől, hanem azt akarod érezni, mi történik veled egy találkozás alkalmával."

Ruediger Schache

Több oka is volt, hogy Amsterdamba látogattam. Először is hahóóó Amsterdam….mindenkinek egyszer el kell menni. Elegem is volt a száraz müncheni életből, a fásult hétköznapokból. Aztán meg nagy álmom volt eljutni, kíváncsi voltam, mi is folyik a szabadság városában. De volt még egy ok, ami azt hiszem a fő motiváció volt szív-emberként. Rég nem látott barátnőm már egy ideje a holland fővárosba helyezte székhelyét, nehéz összehozni egy-egy találkát, így, hogy szétdobálva élünk a világban. Hát fölkerekedtem másodmagammal, merthogy társam is van, aki nélkül nem lett volna az igazi.

Egy kedves ismerősömnek köszönhetően kocsival mentünk, illetve ő ment, minket meg még bedobott a csomagok közé. J Cirka kilenc órás autóút után elülve a fenekemet, végre megérkeztünk. Próbáltam kezelni az izgatottságom… Mondjuk vicces volt, mikor megérkeztünk a szállásra, de a kulcs nem volt a megbeszélt helyen. Hm. Megijedtem, mert ugye előre kifizettük, de valahogy nem idegesített, végülis Amsterdamban vagyunk, mi rossz történhet? Egy negyven perc várakozás és telefonálás után, jött egy lány a kulccsal, huhh, akkor ez mégiscsak rendben van. Privát szálláson voltunk az airbnb-n keresztül, csakhogy reklámozzam, mert tényleg meg vagyok vele elégedve, nem is értem eddig miért nem tudtam róla…?

Egy söröcske után a közelben, elbúcsúztunk a személyi sofőrünktől és irány a város szíve. Lógattuk a fejünket a villamosból, helyesek lehettünk, ahogy kiáltozzuk - nézd ott egy Coffeshop, meg ott is, jajj még egy – és így tovább. A Coffeshop, ha valaki nem tudná, az ideérkező turisták elsődleges célhelye, ugyanis itt lehet hozzájutni a - más országokban illegális - marihuánához és egyéb finomságokhoz. Egyébként egy spangli 4 euró körül mozog, olcsóbb mint a sör. Ezt nem tudom honnan tudom??? J

Beérve a városba megcsapott minket a cannabis illata. Mindenhol és minden időben érzed. A villamoson, a bárokban, az utcákon, az üzletekben, reggel, délben, este. Hihetetlen. Bár elgondolkodtam, hogy itt talán csak turisták szívnak, de informálódtam és nem. J Extázisba estem az első benyomásoktól. A sok fiatal, a színek, a kis kocsmák mindenütt, száguldó bicajosok és a szemét az utcákon. Na nem nagyon, de jól esett, hogy kicsit káosz van és nem annyira rendezett, mint München. Nem győztem kapkodni a fejem, csak ugráltunk a főtéren s próbáltuk felfogni, hogy itt vagyunk. A párom, annyira beindult, hogy most azonnal mindent látni akart – már este kilenc körül járt -, alig győztem lenyugtatni. Vacsoránk egy 6 eurós pizza volt, ami egyrészt állati finom volt, ott helybe csinálták, másrészt a körülmények, ahogy elfogyasztottuk – vagyis a bolt előtt ücsörögve a dobozból éppen kellemes állapotba kerülő fiatalok mellett, mariska illatától bódulva. Arra gondoltam, hogy talán még a pizzánkon is cannabis van oregánó helyett. Ezt sosem tudom meg… Sétálgattunk, csodáltuk a csatornákat átszelő kis hidakat és lazulgattunk, ahogy azt egy hosszú út után megérdemeltük.

Betévedtünk a Piros Lámpás negyedbe is. Nekem nagyon fura érzés volt, nem tudtam, hogy ugyan nézhetem-e e lányokat és lányos fiúkat? Fura volt és kellemetlen. Az ember hall a prostitúcióról, de itt testközelben találkozol vele, ha akarod, ha nem. Kicsit érzékenyen érintett… Nem hiszem, hogy a kirakatban álló lányok erről álmodtak. És ahogy a turisták bámulják őket… Szerintem semmi értelme, hacsak nem egy durva legénybúcsú a cél. Volt is sok hangos brit fiúka a környéken.

Persze másnap későn keltünk, de igyekeztem, nem idegeskedni, hogy netalántán valamiről lemaradok. Amúgy is nem is nagyon tudtuk hova menjünk, mit nézzünk meg. Ez a baj, ha csak két-három napra mész el valahova. Ez édeskevés ahhoz, hogy valóban eleget láss. Bár, hogy lelőjem a poént, Amsterdamból sosem elég.

Nem volt se kajánk, semmink, úgyhogy először is élelmiszerüzlet. Szerintem kábé mindent lehet kapni, amit otthon is, sok-sok fincsi holland sajttal. Semmi különleges egyenlőre. Csak leültünk egy kis zöld övezetben nyugodtan enni. A megmaradt furcsa sonkát a madaraknak akartam adni, amit egyébként sosem csinálok, sőt utálom, ha valaki a madarakat eteti, de mondom most vagy kidobom a kukába, vagy megeszik a galambok meg a kacsák. Hát jobb lett volna, ha kivágom… Látszik, mennyire gyakorlott vagyok madáretetésbe, kábé észre sem vették a jelenlétemet, teljes mértékbe ignoráltak engem is, meg az ételt is, úgyhogy továbbra sem értem, miért szeretik az emberek ezeket az értelmetlen lényeket…? Szerintem félelmetesek. -,-

Utána kikötőbe mentünk, van ott egy városi komp, ami ingyenesen átvisz a másik oldalra. Még most sem értem minek is úsztunk át, nincs ott semmi, csak ipari telepek meg hajóroncsok. Hajókázni azért jó volt, meg mondani szokás – ami ingyen van, azt vinni kell J

Sétálgattunk, sütött a nap, a kis utcák tele voltak élettel. Felmentünk egy templomtorony tetejére, ahonnan belátni az egész várost. Tartottak nekünk egy harangbemutatót is úton felfelé. Csak nekünk, ami amúgy nem érdekelt, de aranyos volt, hogy még akkor is felvisznek, ha csak ketten vagytok.

Egy újabb sörszünet után lassan közeledett az idő a találkozásra. Egy virágpiacra mentünk. A sok szín, nem is értem, miért nem ilyen színes az egész világ mindenhol. Sokkal jobb kedve lesz az embernek, jó hatásuk van a lélekre. kellene egy várost alapítani, ami tele lenne virágokkal, minden színes lenne. Hm. Na de, térjünk vissza. Szóval itt mindenféle virágot, palántát, magot lehet kapni. Köztük cannabist is. J Betértünk egy sajtboltba, ahol mindent végigkóstolva – ebédet ezzel letudva – próbáltuk kitalálni vegyünk-e valamit. Én amúgy nem vagyok egy nagy sajtrajongó, de volt néhány, amiből akármennyit betoltam volna.

Kilépve az üzletből, végre jött a pillanat. Tolta bicajt. Színes volt, mint mindig. Mosolygott, mint mindig. Sugárzott, mint mindig.

Folyt.köv.