Kimerültem, észre sem vettem… Még a testem üzeneteit is későn regisztráltam. Azt hittem építem a láthatatlan téglákból az életemet… De rossz és törött téglákat válogattam, rossz volt az alapanyag. Nem figyeltem, pedig a testem már könyörgött. Csak most jöttem rá,…

Magamon tűnődtem. Milyen is voltam, s mivé lettem, s milyen lehetek még. Az autóban ülve, édesanyámat hallgatva jöttem rá a megfelelő szóra, amit eddig félelemnek neveztem. Nem félelem, ami minket fékez. Vagyis nem csak az. Valami más, amit már születésünkkel…