Még a hajnal sem búcsúztatta az éjszakát, mikor az ébresztőm éles hangja ijesztett fel. Álmodtam. Hajóval, amit én kormányoztam a viharos tengeren. Oldalra tekintettem, itt van. Az este viszont nem álom volt. Megcsókolom. Fel is szenderedik, két percnyi öröm, míg még a mellkasára fekszem s átölel. Készülnöm kell, munka vár. Már nem is bánom a korai időt. Mindez nem számít. Fésülöm a hajam, felöltözöm, komótosan s lassan, bár sietnem kellene... Nézem, ahogy alszik. Megint felébred s magához húz. Újabb két percünk van. Már tudom, hogy indulnom kell. Már az ajtó felé indulok, mikor látom, felül az ágyon s még mondani akar valamit: „Csodálatos vagy.“
Szösszenet 19.
2013.11.14. 20:54Címkék: szösszenetek
A bejegyzés trackback címe:
https://marcinkova.blog.hu/api/trackback/id/tr935634502
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ibci 2013.11.27. 20:21:54
Következő bejegyzés mikorra várható? :)