Három hét szabadság után nehéz a visszatérés a munkahelyre. Mintha minden elölről kezdődne, újra érzem az izgalmat gyomromban, akárcsak az első napjaimban. Kedvesen fogadnak. Gyújtom a gyertyákat. Örülnek nekem, mosolyognak, kérdezgetnek. Szeretnek. Nehéz természetű német kollegáim okoznak meglepetést igazán. A szóban forgó bajor hölgy nemcsak hogy öleléssel, de meleg szavakkal fogad: „Örülök, hogy újra itt van. Már hiányzott.“ Váratlanul ér, hirtelen nem is tudok reagálni. Szinte könny szökött a szemembe, hiszen alig váltottunk előtte néhány szót. Néha akaratlanul is nyomot hagyunk az emberekben a tudtunk nélkül. Talán személyiségünk varázsa. Meghatottság.