Dülferstraße metróállomás. Egy nőt figyelek. Hosszú színes ruhát visel. A zöld motivál. Feszül a gyönyörű alakján, üzeni, hogy nyár jön nemsokára. Első benyomás. Másodjára megfigyelem a részleteket. A ruha oldalt rojtosodik, ócska minőség. Bizonyára a sarki kínaiban vette, vagy a second handben turkálta. Megmagyarázhatatlan undor fog el. Büszkén, magasra emelt fejjel viseli a ruhát és a lábán a magas sarkú facipőt. Boldog. Szépnek érzi magát, de nem sugárzik, nem belülről jön ez. Gyönyörű barna göndör haja eltakarja a mélyen kivágott hátrészt. Sminkje erős, túlzottan, pedig arca szép nőies. Sötét szemek, arányos vonások. Szinte tökéletes. Miért rejti el szépségét a vastag festék és a kacatok mögé? Mértékletesség.
Szösszenet 2.
2013.05.29. 19:05Címkék: szösszenetek
A bejegyzés trackback címe:
https://marcinkova.blog.hu/api/trackback/id/tr515332684
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.