Nem, még nem vagyok a híd alatt. S – bár még csak holnap van a nagy költözés nap – megelőlegezve mondhatom, nem is leszek. Bár az élet furfangos, de azért az még nálam is kivágná a biztosítékot, ha az utolsó pillanatban visszamondanák. Első saját kuckó, izgulok. De erre vártam körülbelül az első napomtól kezdve az albérletemben. Meg amúgyis tán eljött az idő, hogy magammal lakjak.
Elég nagy huzavona volt a régi albérletemben, ugyanis addig nem akartam szólni a költözésről a föbérlőmnek, míg nem írtam alá a másik szerződést. Ebből kifolyólag két héttel előtte sikerült. Igen, picit késő, de hát itt nem írtam alá semmi hivatalos cuccot, szóval nem tarthat itt, kivétel, ha idebilincsel a fütötesthez, vagy bezár a szobába. Már többször említettem, kissé furcsa a pasas, ezért nagyon féltem a bejelentéstől. Sőt azóta rájöttem, hogy valószínüleg pszichés problémái vannak, mondjuk skizofrén vagy ilyesmi, azóta már nem is gyűlölettel, hanem sajnálattal nézek rá. Ezt a dühkitörései és erős érzelmi-hangulati ingadozásaiból következtettem, bár nyilván a temérdek mennyiségű sör sincs a javára. Igen. Szóval tőle szabadulok. Hozzá tartozik még a foghíjas barátnője, akit egyébként elég normálisnak találtam, csak az állandó rend – és tisztaságmániája húzta le a pontszámait. Egy kedves barátom jellemzése: “Ezeknél rondább párost még nem láttam életemben.” Igen. MIndezt a jelenlétükben közölte velem, persze magyarul, nyilván visszatarthatatlanul előtört belöle a közlési vágy, melyet a sokkoló meglepödöttség szült.Meg is értem. Tehát ez mindent elárul. Szóval ott tartottam, hogy akkor tényleg ideje kitálalni, nagyon megviselt ez a néhány nap, mikor azon gyötörtem magam, vajon hogyan is, mit is, merre is és mikor is. Végül összszedtem magam. Mondanom sem kell borzalmasra sikerült. Állítása szerint ilyet még ugyan soha senki nem csinált vele (erősen kétlem!), meg egyébként is egy évre beszéltük meg, blablablaaaa. Biztos, ami biztos a nője és a másik lakótársam társaságában rögtönzött gyűlést tartottak a konyhában, míg én a folyosóra száműzve vártam az itéltre. Na de na, azért ez így elég kellemetlen volt, úgyhogy berontottam a konyhába, hogy hát velem is közöljék, hogy mit pusmognak. Követelték tölem a havi bért, az egészet, akkor is, ha csak fél hónapot maradok, vagy ha akarok mehetek azonnal. Hát jó. Akkor kifizetem a rongyos összeget úgy döntöttem. Èrdekes, amint a pénz gyöngéd érintése fogta közre ujjauit, szíve is azonnal megenyhült, s szinte öleléssel, meleg szavakkal indult munkába. A skizofrénia első jele. A héten még néhányszor találkoztunk, egyszer ordított velem, hogy mennyire piszkosan élek s hogy mennyire örül a távozásomnak, másszor ölelgetve közölte, nagyon kedvel engem, s szívesen segít a költözésben is akár, Sőt bármivel fordulhatok hozzá. Nagyon megható. De! A skizofrénia második jele. Hát innen költözöm, azt hiszem elég egyértelmű miért is tölt el örömmel… Bár nem vagyok büszke magamra, egyáltalán nem kellett volna kifizetnem a szeptemberi bért, s ki kellett volna állnom magamért erősebben, de megértettem, hogy hagyni kell őt ringatózni az ő kis világában, ahol ő nem más min Robin Hood, aki segít a szegény rászorulókon…Mindegy. Ennek is vége, ezt is túléltem, most végre megint egy újabb korszak jön.
Ami a munkát illeti, nem is tudom. Rossz elöérzetem van s nagyon erősen próbálom elhessegetni. De még mindig sok hibát vétek , ennek pedig nem biztos, hogy jó vége lesz, bár feldani azt nem fogom. Olyat nem szoktam.
Az életem minden egyéb része virágzik és lángol. Virágzanak a kapcsolataim, lángol a szerelmem. Mostmár csak a jó jöhet, ha már ennyit felépítettem. Bár érzelmeim fel-le ugrálnak folyamatosan, mégsem voltam soha harmonikusabb. Boldog vagyok.
