A vízparton ücsörgök. A nap formázta faárnyékok játszadoznak a kristálytiszta tófelszínen. Gyémántokként csillognak a hosszan nyúló sugarak. Forró minden. A föld. A kövek. A fűszálak. A nyár illata lepi el a levegőt. Fiatal fiúk ugrándoznak a vízben. Jó barátok lesznek, ha felnőnek. Mellettem egy idős úr telefonál. Hangos, affektál. Zavarja az idillt, de figyelmem tovább kalandozik. Piros pokrócot terít le egy koros párocska. Ha csak hangjukat hallgatom egy fiatal fiú és lány negyedik randijára tippelnék. A hölgy fűszállal csiklandozza az úr állát. Pajkosan érintik egymást, nevetgélnek, flörtölnek. Rájuk mosolygok. Nem ismerem őket, de büszke vagyok rájuk. Jól esik csöppnyi boldogságot felfedezni csak úgy az árnyékban megbújva. Kincs.
Szösszenet 12.
2013.07.22. 21:26Címkék: szösszenetek
A bejegyzés trackback címe:
https://marcinkova.blog.hu/api/trackback/id/tr745419339
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.