Buszmegálló. Jóképű modern srác divatos öltözékben: farmer, kötött sapka, bakancs. Tetoválás a bal karján. Valamilyen csillagmotívum, a polója félig eltakarja, nem tudom felismerni. Minden nő álma, napbarnított bőr, ellenállhatatlan tekintet és varázslatos mosoly. Rossz fiú. Oldalán egy kisfiú, talán hat éves lehet. Talán az öccse, talán a fia. A kisfiú baseballsapkát visel. A férfi a kisfiúhoz térdel és csókot nyom az arcára, az szemérmesen tűri szelíd mosollyal. Fogják egymás kezét hosszasan. Néha csak látsz két embert, gesztusaikat, ahogy egymáshoz érnek, beszélnek, a tekintetük cinkosságban összeér. A szeretet pedig oly erősen áramlik a külvilág felé, hogy eljut mindenkihez. Hozzám is eljutott. Kaptam egy szelet szeretetet, abból ami köztük van. Melegség.
Szösszenet 6.
2013.06.11. 11:52Címkék: szösszenetek
A bejegyzés trackback címe:
https://marcinkova.blog.hu/api/trackback/id/tr385355415
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.