Ha belegondolok, hogy szintetikus hormont adagoltam magamnak már tizenhét éves korom óta, az émelygés fog el. Hogy tehettem ezt a testemmel? Lelkiismeret furdalásom van amiért akkor - nem gondolva a következményekre - boldogan vettem be nap mint nap a bogyót, hogy megóvjam magam a nem kívánt terhességtől. Nem tenném még egyszer. Másodszor veszem fel a harcot, először elbuktam, de akkor nem voltam felvértezve öntudattal, csak félelemmel. Úgyhogy most nem kérdés, hogy sikerül.
Mielőtt bevettem volna az utolsó falatot olvasgattam a neten, gyűjtöttem az ilyen-olyan információt, hogy legalább egy képet kapjak, mások teste hogyan reagál a sokkra, vagy igazából miről is van szó, mi is történik a testünkben.
Mindenki utána olvashat, hogyan is működik a női hormonháztartás, én most a részletekbe nem megyek bele, hiszen állati bonyolult. A lényeg leegyszerűsítve, hogy a fogamzásgátlóval ellátjuk a testünket szintetikus progeszteronnal, ezáltal a szervezetünk megfelelő mennyiséget kap ebből a hormonból, aminek eredményeképpen, minden tökéletesen működik. De ez nem valós, hiszen ez a hormon nagyon fontos, de nem a mienk, nem a testünk termeli. Sőt,Ő ez által ellustul és el is felejti, hogyan kell létrehozni. Amíg szedjük minden óramű pontossággal alakul. Időben jön a menstruáció, bőrünk megszépül, a hajunk kevésbé zsírosodik, stb. A szerencséseknél előidéz mellékhatásokat, mint fejfájás, hízás, trombózis, ők hamar ráeszmélnek, hogy ez annyira talán nem tesz jót. Nálam abszolút semmilyen mellékhatása nem volt, se rosszkedv, se fejfájás, se libidó csökkenés. Tényleg semmi.Vagyis nem vettem észre, míg abba nem hagytam. Boldogan éltük együtt az életünket, míg fel nem tettem a kérdést magamnak: miért tömöm magam hormonnal? A menstruáció dolog gondolkodtatott el legjobban. Mivel a gyogyi leállítja a peteérést, így nyilván ez egy mesterséges menstruáció, órára pontos! Ami azért elég ijesztő… Tényleg megijedtem. De először nem konkrétan emiatt tettem le. Először három évvel ezelőtt mondtam pápát, egyrészt véget ért a tartós kapcsolatom, másrészt életfordulóhoz értem, s nem láttam értelmét, hogy szedjem. Így egyszerűen csak abbahagytam. Nem kérdeztem én senkit, nem olvastam semminek utána. Fogalmam nem volt, milyen körülményekkel jár. Lássuk hát mi történt velem.
A testem megkönnyebbült az biztos. Nehezen leírható az érzés, lehet igazából ez is lelki dolog, úgy megkönnyebbülsz, hogy nem kell naponta egy bogyót bevenni, mikor beteg sem vagy. Az első öt hónapban nem történt semmit. Konkrétan semmi. Tehát tisztulás sem. Ez azért már kezdett frusztrálni, bár nyár volt, úgyhogy nem sírtam miatta, de éreztem, hogy nagy baj van. Nyáron kezdtek előjönni a pattanások, de ekkor még csak icipici apróságok, ez sem nagyon zavart. Pozitív dolgok is voltak: a körmeim megerősödtek, sőt a hajam is gyorsabban kezdett nőni, a libidóm meg hagy ne mondjam mekkorát ugrott. :) Tehát szuper nyaram volt. Szépnek, tisztának, nőisnek éreztem magam. És így is volt, egészen addig míg a testem fel nem „robbant”. Mint említettem öt hónap után kezdtek csak kilökődni a méreganyagok pattanások formájában. A menstruációmra csak vártam és vártam. Öt hónap… Öt hónapig még csak nem is ébredezett a szervezetem. Az rengeteg idő…
A kis pattanások ideje kábé két hónap után elmúlt. Eltűntek, de ne örüljünk annyira… Jött helyette valami más, amivel már a lelkem nehezebben birkózott. Brutális akné. De tényleg ilyen durva még tinédzserkoromban sem volt sosem. Hatalmasak, beborítva az arcom. A fél év alatt, mindenféle hülye kenceficét kipróbáltam, teafaolaj, körömvirágkrém. De nem segített. Nyilván bőrorvoshoz is elmentem, de nem túl sok reménnyel. Ugyanazt a kencét kaptam, amit tinédzserkoromban. Most komolyan? Egyértelmű, hogy valami belső hormonális probléma van. Tehát az, hogy külsőleg rákenek valamit, fikarcnyit sem fog segíteni. De tanácstalan voltam, nem tudtam kihez forduljak, nem beszélve, hogy az önbecsülésem megint tönkrement a külsőm miatt. Pánik hangulatom volt, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen, huszonkét évesen aknéval küzdeni…? A nőgyógyászomnál is újabb látogatót tettem, de csak hormonkúrákat írt fel, ami megint csak nem természetes anyagokat jelentett. Az elsőt végigcsináltam, beszedtem, a többit már nem. Sok értelmét nem láttam.
Végül úgy döntöttem – hibásan – hogy újra szedni fogom. Csak akkor múlhat el ez a rémálom. Ekkor már tisztában voltam vele, hogy a testem rászokott. Függő voltam. Nem tudtam nélküle csinálni. Bevallom, nem jó érzéssel, de szedni kezdtem. Újra.
A bőröm két hónap után rendbe jött. Bár a hegek sosem fognak elmúlni, legalább újak nem jöttek. Aztán újra kérdések vetődtek fel bennem. Mi van ha ez károsabb, mint gondoltam? Mi van, ha annyira tönkreteszi a szervezetem, hogy majd állati nagy küszködéssel lehet csak gyerekem? Ez rettentett el a legjobban. Ekkor kezdtem el olvasni a témáról mélyebben. Persze az internetes élménybeszámolók még jobban megijesztettek. És ekkor láttam, hogy igazából, amin keresztül mentem az nem is annyira ritka. De felvetődött még egy kérdés? Mi van, ha igazából nem is a fogamzásgátló miatt volt csak az erős akné és a peteérésmentes időszak? Mi van, ha a fogamzásgátló elfedi a valódi problémákat? Úgy értem, lehet nem is maga a fogamzásgátló a baj, hanem valami más mögötte, csak mivel a műhormon „megszépít”, elfedi a tüneteteket. Miután ez tudatosult bennem, nem bírtam rá nézni sem többet. Lelkileg annyira sokkolt ez a megvilágosodás, hogy az utolsó levelet sem tudtam beszedni.
Mivel tényleg úgy láttam sokan járunk hasonló cipőben, gondoltam megosztom veletek, nekem hogy sikerül megküzdeni ezzel az egésszel, úgyhogy bizonyos időszakonként írom majd a jelentést a harc állásáról. Ez lett volna az első :) Kíváncsi vagyok, hogy most mi fog történni a testemmel, hogyan reagál majd, stb. Egyébként mielőtt most minden fogamzásgátlót szedő hölgyemény megijedne, ne feledjétek, mindenki szervezete más, máshogy is reagál a dolgokra és máshogy is regenerálódik. Az hogy nekem tönkrevágta a hormonháztartásom, nem azt jelenti, hogy mindenkiét tönkre fogja. Az hogy én nem bírom tovább szedni, az nem azt jelenti, hogy neked sem kell. A lényeg, ha már nem vagy biztos benne, neked ez tényleg kell, gondolkozz el rajta. Tedd fel a kérdéseket, miért is szeded. S ha a válaszok értelmetlenek, akkor hozz olyan döntést, ami a testednek jó. Egészségünk csak egy van. Vigyázni kell rá.
