„Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,

Lázába pusztul el, mint tűz és lőpor,

Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is

Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.

S ennen-ízébe zápul el az étvágy.

Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.“

 

Lőrinc barát tökéletes megfogalmazása a szerelemről Shakespeare tollából fakadva mértékletességre int. De lehetünk a szerelemben mértékletesek? Ha korlátokkal kell szembenézni, lehet az még szerelem?

A gondolatfejtéshez elhanyagolhatatlannak találtam újraolvasni az irodalom tán legnagyobb, de mindenesetre leghíresebb szerelmi történetét, a Rómeó és Júliát. Erős kétségekkel indultam neki megvallom, utoljára tán tizenhárom évesen volt a kezemben, s valamiért úgy éreztem a költözéskor helyet kell csinálnom neki a bőröndben. Ez a történet egy kincs. Humor, rejtett erotika, lélekemelő megfogalmazás és persze túláradó romantika. Ez itt nem egy könyvajánló, de mégis javaslom mindenkinek az újraolvasását. A szerelmi történet szimpla mint az egyszeregy, semmi különös. Inkább abszurd és hihetetlen. Két fiatal lélek, villámcsapás, szerelem, házasság, halál. Nekünk már elképzelhetetlen, s megmondom őszintén – bár romantikus típus vagyok, főként az utóbbi időben ízlelgetem – mégsem volt nekem hiteles. Ugyanmár két tizenéves semmiből fellobbant lángja? Mit tudnak ők a mély érzelmekről? Hogyan is lehetne mély pár órás együttlét után? Shakespeare nem győzött meg, de nem az ő hibája. Más időket élünk. Már nem engedjük meg magunknak a lángot, félünk a tűztől. Mértékletesen élünk. Ez nem feltétlenül rossz, csak kimaradhat a szenvedély. Vajon ez a mi hibánk? Nem lehet, hogy egyszerűen a társadalom sodródott ide? Dehogyisnem. Értékrendváltozás. Ennyi. Rossz ez? Nem rossz. Csak más. Éppen ezért nem lehet egy Rómeó és Júlia hiteles.

Vissza egy kicsit a történethez. A másik pont, ami kissé meglepett, de ugyanakkor rávilágított egy fontos dologra. Nézzük csak meg ezt a Rómeót. Azt hinnénk Júlia egy és örök. Na persze...Drága Lőrinc barát – a történet bölcse egyébként - leleplezi a hős szerelmest:

 „Ó, szent Ferenc, micsoda változás!

Hát Róza, kit szerettél, a csodás,

Feledve van? Hiába, ifjúember

Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.

Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt

Hány könny locsolta bús orcáidat,

Hogy a szerelmed fűszerezze-sózza,

S most meg se ízleled s már sutba Róza!“

Kedves Rómeó, női szavakkal illetve, te is csak egy férfi vagy a sok közül. Belegondolni is szomorú, vajon mi lett volna szegény Júliával, ha túléli az ügyet. Dobtad volna egy harmadikért s Róza sorsára jutott volna ő is. Persze ez is csak egy lehetőség, mielőtt megölném a romantikát, természetesen boldogan éltek volna míg meg nem halnak.

Ezzel a kis részlettel szerettem volna rávilágítani,  hogy abban az időben is ugyanúgy működött. A szerelem jön és megy. Ez a folyamat időtől függetlenül. Nem hinném, hogy csak egy igaz szerelem lenne életünkben. Persze elképzelhető, s lehet pont ezt ismerte fel Rómeó Júlia szemében és sutba vágva minden családi ellentétet a lány után indult s megszerezte. Én próbálok hinni ebben, esküszöm nyitott vagyok, de nem túlzás ez egy kicsit? Vegyük, hogy valaki hosszú kapcsolat után – aki a nagy Ő volt persze - szakít, akkor számára ennyi volt? Jobb ha nem is vár? Dehogyis. Jönni fog az. Ha szerencsések vagyunk több is. Elég bugyutaság lenne azt hinni, csak egyszer lehetünk szerelmesek. Bár lehet egy elég kényes témát feszegetek, egyrészt mert mindenki különböző, másrészt, mert nincs definició a szerelemre. Sőt azt hiszem vannak bizonyos fokozatok. Úgy értem személy függően, mint egy skála egytől tízig. Tudom, ez nagyon furcsán hangzik, de pont abból adódik, hogy minden ember más. Ezáltal minden ember máshogy szeret, más erősséggel. Az ideális, ha mondjuk két nyolcas fokozatú van együtt. A probléma, akkor jön, ha ez eltér. Akkor jön az egyik fél felől az elvárás. De a szerencsétlen másik, nem tudja beteljesíteni, mert tegyük fel, ő „csak“ egy hármas. Ez egy nagyon „csúnya“ párhuzam, de szemlélteti a gondolatmenetet és sokmindent megmagyarázhat. Kicsit egyszerűen hangzik, viszont ha belegondolunk, hány kapcsolat nem működik... Ez is lehet egy indok a sok közül. Ez csak egy feltevés.

S csak, hogy kedvet adjak a Shakespeare drámához:

DAJKA:

„No hallgatok. De hát muszáj nevetnem,

Hogy elcsitult s azt mondta rá: Aha

Pedig biz’isten oly nagyocska púp volt

A homlokán, mint egy kokas monya!

Rútul beverte, rítt keservesen.

„No“, mondta az uram, „arcodra estél?

Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te,

Ugye, Julis?“ S csitulva szólt: Aha. „

 

Folyt.köv.