Étterem. Dolgozom. Az itt megszálló vendégek jönnek-mennek. A terasz zárva, esik az eső. Hideg szél fúj. A férfi már két hete a hotelben alszik.  Még nem láttam eddig. Kollegáim arrogánsnak titulálják. Senki nem akarja kiszolgálni, imádkoznak, nehogy a rájuk osztott asztalhoz üljön. Nem kell félni, az enyémhez ül. Harmincöt körüli, öltönyös, két napos borostával. Világos barna haj, lányos arc. Valami furcsa van az akcentusában, pedig német. Fogszabályozót visel azért. Ezer kérdése van. Szőrszálhasogató. Szórakozik a kiejtésemen és a nem tökéletes nyelvtudásomon. Nem hagyom magam megalázni. Kedves vagyok továbbra is. Felvértezve pozitív pajzzsal. Végül tíz euró borravalót nyom a kezembe. Másnap ismét én szolgálom ki. Már néven szólítjuk egymást. Úgy érzem örül, hogy lát. Újabb borravaló. Elutazásakor két puszival búcsúzik s boldog, hogy megismerhetett. A kedvesség egy nagyon erős fegyver. Használni kell. Győzelem.