Győr.14-es számú autóbusz. Furcsa érzések bennem, félek a jövőtől. Önbizalmam rohamosan zuhan a liftaknába. Már magam sem látom, arra sem emlékszem volt-e valamikor.

Már a megállóban feltűnik a jól szituált, intelligens 35 körüli férfi. Keveset látni manapság. Az intelligenciáját csak gyanítom, hiszen a két zsenge lélek okítása a társaságában egy elég komoly erre utaló jel. Együtt szállunk fel a buszra. Mind a négyen. A férfi csak mondja és mondja. A magyar felsőokatásról beszél. Tekintetünk néhol összeér. A két fiatal srác áhítattal figyel, míg el nem érik a végső állomásukat. Ketten maradunk. Nézzük egymást. Ő mosolyog, én nem értem. "Magának olyan gyönyörű szemei vannak! Elnézést de nem tudom megállni, hogy ne nézzem." Zavarba jövök. Mire széles mosollyal körítve kimondom, hogy ez kedves, köszönöm, már el is tűnik az életemből a következő állomásnál. Romantika.