Kettes metró, München. A belváros felé tartok, figyelem az embereket. Felszáll egy tolószékes férfi, hangos, nem kér segítséget. Minden szem rászegeződik. Az arcokon undor, sajnálat, szánalom, együttérző mosoly. Az enyémen sajnálat, talán nem jogosan. Nem tudni mit kell ilyenkor érezni. Kellemetlen. Miért kellemetlen? Néhány állomással később leszáll. Leszállna. Nem megy egyedül, de még mindig hangosan ordít, hogy hagyják őt békén.Megtanult vele élni, nem kér sajnálattal beburkolt segítséget. Körbeveszik a támogató kezek szemrebbenés nélkül, az egyik emeli, a másik a csukódó ajtót tartja vissza, valaki előlről várja, hogy leemelhesse. Meglep  a hirtelen segítőkézsége az utasoknak. A férfi végül hálás. Jóindulat.